2012. április 3., kedd

mélységélesség

Az aranymetszés után talán a második leggyakoribb kompozíciós elem a kis mélységélesség. Bizony ehhez technika kell. Sokan kérdezik, hogyan csináljuk azt, hogy az arc éles a képen, a háttér meg totál életlen, merthogy az olyan jól néz ki. Erről is sok irodalom van, egy dolog a lényeg, kis kompakt gépekkel és egyéb játékszerekkel ezt nem lehet megcsinálni, ugyanis az egyik legfőbb technikai igény a művelethez a nagy szenzor. Az meg csak a drága gépekben van. A másik technikai igény a fényerős objektív, ezt megint csak nem olcsó, a harmadik a tárgytávolság az objetkívtől és az obi gyújtótávja. Előbbit ingyen adják, utóbbit mm-enként egyre drágábban. Egyszóval kis mélységélesség (laikusoknak kicsi élességi tartomány) = vastag pénztárca, masszív beruházás, pénzszórás, éhező gyerek, elégedetlenkedő barátnő/feleség, kifizetetlen közüzemi számlák…pfff a fotózás drog!




Viszont elég jól néz ki, ha a témát mintegy kiemeljük a környezetéből, elválasztjuk a háttérről az élességgel. Ennek ellentéte a nagy mélységélesség, amikor a képeken minden éles. Tájképeknél ez ugyan nem feltűnő, megszokott alapkövetelmény, de egy nagyon közeli előtér és egy távoli háttér esetén, ha mindkettő éles, az akár jól is tud ki nézni. Ez megintcsak pénzbe kerül (speciális tilt-shift objektív, vagy műszaki fényképezőgép), vagy eszement Photoshop pepecselésbe. Utóbbi nem is lesz tökéletes, mert az életlen tereptárgyak, személyek kicserélése a képen egy másik képről származó élesre macerás, azért mert az életlen képen az elmosódott kontúrvonalak kijjebb tolódnak, így ha ráhelyezzük az éles virágot az életlenre, a kontúrvonal mentén megint csak ki fog lógni a lóláb. Az esetek többségében nehéz ügy.


Hogyan érünk el kis mélységélességet? Minél nagyobb szenzorú gép, minél hosszabb gyújtótávolságú objektív, minél tágabb rekesz (f/2.8, f/1.8, f/1.4 stb) és minél közelebb legyünk a témához, a háttér pedig minél távolabb legyen a témánktól.




Hogyan érünk el nagy mélységélességet? Értelemszerűen az elenkezője: kisebb szenzorú gép (ez azért az esetek többségében nem változtatható), kisebb gyújtótávolságú objektív, minél szűkebb rekesz (f/8, f/16, f/22 stb), minél távolabb legyünk a témától és a háttér viszonylag közel legyen a témánkhoz.
A fenti két példa természetesen a két véglet, számos köztes megoldást alkalmazhatunk.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a cikk. Bár nekem a nagyon drága cuccra nincs pénzem, mert a sárga csekkek is sokat elvisznek,de amit bír a gép azt szeretném mindenképpen kihasználni és végre egy olyan blog és cikk ami nekem nagyon jól jött, mert ezen dolgok megértése nekem kicsit zavaros. Köszönöm!

    VálaszTörlés