2012. március 31., szombat
2012. március 30., péntek
2012. március 28., szerda
Aranymetszés
harmadolás, aranymetszés:
Az aranymetszés mondhatjuk, hogy a legáltalánosabb, legalapvetőbb kompozíciós fogás a fotográfiában, amit már a századokkal előttünk alkotó festők is előszeretettel alkalmaztak.
Ne bonyolítsuk túl, az ember szeme a legtöbb esetben jobban szereti az olyan képeket, ahol a téma nem középre, vagy túlságosan a kép szélére komponált, hanem inkább valahol a bűvös harmadban van (ez nem pontosan a kép harmada, de az egyszerűség kedvéért nevezzük így. A hivatalos meghatározás úgy szól, hogy a kisebbik képrész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez.).
A függőleges és vízszintes "harmadoló" vonalak találkozásait nevezzük aranymetszési pontoknak. Az aranymetszés és a harmadolási pontok közti különbséget a mellékelt ábrákon láthatjátok - az aranymetszési pontok kissé közelebb vannak a kép közepéhez, mint a harmadoló pontok.
Ha a főtéma viszonylag pontszerű (pl egy gubbasztó madár egy faágon), legtöbbször ildomos valamelyik aranymetszési pontba elhelyezni. A nagytudásúak azt mondják, hogy a négy aranymetszési pont közül az európai kultúrában a legfontosabb a bal felső, majd a jobb alsó, aztán a jobb felső és legvégül a bal alsó.
Ha téma nem pontszerű (pl portré, villanyoszlop, vízszintes valami pl. horizont) akkor pedig illik valamelyik "harmadoló" vonalra helyezni.
Mint mondani szokás minden szabály azért van, hogy felrúgják, de csak indokoltan.
A harmadolást, aranymetszést fel lehet rúgni képi feszültség megteremtése céljából (szándékos dekomponálás), illetve szabályos szimmetria fotózásakor.
Az aranymetszés mondhatjuk, hogy a legáltalánosabb, legalapvetőbb kompozíciós fogás a fotográfiában, amit már a századokkal előttünk alkotó festők is előszeretettel alkalmaztak.
Ne bonyolítsuk túl, az ember szeme a legtöbb esetben jobban szereti az olyan képeket, ahol a téma nem középre, vagy túlságosan a kép szélére komponált, hanem inkább valahol a bűvös harmadban van (ez nem pontosan a kép harmada, de az egyszerűség kedvéért nevezzük így. A hivatalos meghatározás úgy szól, hogy a kisebbik képrész úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez.).
A függőleges és vízszintes "harmadoló" vonalak találkozásait nevezzük aranymetszési pontoknak. Az aranymetszés és a harmadolási pontok közti különbséget a mellékelt ábrákon láthatjátok - az aranymetszési pontok kissé közelebb vannak a kép közepéhez, mint a harmadoló pontok.
Ha a főtéma viszonylag pontszerű (pl egy gubbasztó madár egy faágon), legtöbbször ildomos valamelyik aranymetszési pontba elhelyezni. A nagytudásúak azt mondják, hogy a négy aranymetszési pont közül az európai kultúrában a legfontosabb a bal felső, majd a jobb alsó, aztán a jobb felső és legvégül a bal alsó.
Ha téma nem pontszerű (pl portré, villanyoszlop, vízszintes valami pl. horizont) akkor pedig illik valamelyik "harmadoló" vonalra helyezni.
Mint mondani szokás minden szabály azért van, hogy felrúgják, de csak indokoltan.
A harmadolást, aranymetszést fel lehet rúgni képi feszültség megteremtése céljából (szándékos dekomponálás), illetve szabályos szimmetria fotózásakor.
2012. március 27., kedd
2012. március 22., csütörtök
2012. március 20., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)